A HOLD ÉS A NAP
(Ma előbb kelt a Hold, mint ahogy a Nap leszállt.
Néhány percig egyszerre láthattuk az égen őket.)
Ma a Hold meglátta a fényes Napot,
s az égen röviden egybekeltek.
Nevetve nézték hunyorgó csillagok
és a madarak mind énekeltek.
Csak néhány perc és vége lett a násznak,
feljött a Hold és lassan letűnt a Nap
mégis valamit adtak a világnak:
kicsit szomorúbb lett… s kissé boldogabb.
Mi is mint két égitest keringünk…
találkánk ritka és pár órás csupán,
de ha módunk van egymást szeretnünk
szerelmünk tüzes, aranyló fáklyaláng.
Aztán pályánk elválik, hosszú útra
indulunk távoli más bolygók felé,
s csak a véletlen segít rajtunk újra,
hogy ismét eljuthassunk egymás elé.
A Nap és Hold… két külön világban
élnek, de olykor pályájuk összeér…
remélem hát, hogy én sem hiába
sóvárgok örökkön a szerelmedért.
|